Az állatokat a vonatkozó törvények figyelembevételével CSAK budapesti, személyes átvétellel.
Személyes átvétel az üzletünkben lehetséges.
A madagaszkári bütykös csótány (Gromphadorhina portentosa) a csótányok (Blattodea) rendjébe és az elevenszülő csótányok (Blaberidae) családjába tartozó faj. A Föld egyik legnagyobb csótányfaja.
Előfordulása
A természetben Madagaszkár száraz erdeiben fordul elő. Környezetének jellemző növényei a kaktuszok és a baobab-fák. A fatörzsek alján, az alsó ágakon és a bokrokon található. Szelíd és gondozása egyszerű, ezért sokan tartják otthonaikban díszállatként és az állatkertekben is megtalálható.
Megjelenése
Az egyik legnagyobb csótány. A kifejlett állat lapos testű, 6–8 cm nagyságú és sötétbarna színű. Hat ízelt lába van és két hosszú csápja. A hímek csápjai szőrösebbek. A legtöbb csótányfajtól eltérően szárnyatlan, de kiválóan mászik.
Életmódja
Mindenevő, de elsősorban korhadt faanyaggal, illetve gyümölcsökkel táplálkozik. Megeszi a levedlett bőrét, és képes egyszerre a testtömegének felét kitevő táplálék elfogyasztására.
Az ivarérettséget meglehetősen sokára, kb. egyéves korban érik el, amelytől számolva még egy évet élnek. A hímek hosszabb életűek, mint a nőstények. A hímek felismerhetők a nyaki szelvényükön található bütykökről. Párzásra 25–30 °C-os hőmérsékleten és 40–70%-os páratartalmon kerülhet sor. A nőstények petezsákjukat testük belsejében, költőtasakban rejti el. A lárvák ezt 50-60 nap után hagyják el. A fiatal egyedek egy kolóniában élnek szüleikkel, mert az emésztésükhöz nélkülözhetetlen baktériumflórát a szülők ürülékének elfogyasztásával szerzik be, így fogságban sem választhatók el.
A sziszegő hangokat elsősorban veszélyhelyzetekben hallatják. Ilyenkor a testüket hirtelen összepréselik, és a légcsöveikből kiáramló levegő súrlódása kelti a hangot. Több rokon faj is képes sziszegni, ám a madagaszkári bütykös csótány hangképzése egyedülálló. A sziszegő hang a fajra jellemző. A legtöbb hangadásra képes rovar testrészeinek összedörzsölésével kelt hangot. Egyes cincérek a szárnyfedőik alól fújják ki a levegőt, de a hangkeltésben légcsöveik nem vesznek részt. A csótányok a negyedik vedlés után válnak képessé a sziszegésre.
A bütykös csótány hímjei látványos párharcokat vívnak egymással. Ilyenkor bütykeikkel lökdösik egymást és szakadatlanul hallatják harci sziszegő hangjukat. Emellett a nősténycsalogató sziszegés is a hímek sajátja.
A Gromphadorholaelaps schaeferi atkafaj ezen a csótányon él, és annak táplálékából csen el a maga számára. Amíg nincsenek túl sokan, addig a csótánynak nem jelentenek problémát.
Tartása
Az állat tartása során a tárolóedény, illetve terrárium hőmérséklete 25-28 °C-on, a páratartalom 75-90%-on az ideális. A tárolóedény zárt és jól szellőző legyen, aljaznak minimum 3–4 cm-nyi tőzeget, földet, vagy ezek keverékét biztosítsuk. Sok más csótányfajjal ellentétben a függőleges üvegfelületen is képesek felmászni, ezért van nagy jelentősége a zárhatóságnak. Szükségük van búvóhelyre, mivel nem szeretik a fényt. A berendezést úgy kell megalkotni, hogy a csótányok mászhassanak.
A terrárium berendezésére korhadt ágakat, fakérget használhatunk, melyek nem származhatnak fenyőfélékről, és egyéb gyantás nyitvatermőről.
Táplálásukra lédús gyümölcsök, friss zöldségek a legmegfelelőbbek, amit kiegészíthetünk zabpehellyel, búzakorpával, csírával, esetleg kis mennyiségben kutya- vagy macskatáppal is.
Az Amerikai Egyesült Államokban egyes államok, például Florida is engedélyhez kötik tartásukat és tenyésztésüket.
Forrás: hu.wikipedia.org
