Az állatokat a vonatkozó törvények figyelembevételével CSAK budapesti, személyes átvétellel.
Személyes átvétel az üzletünkben lehetséges.
Az ezerlábúak az ízeltlábúak törzsébe, a soklábúak (Myriapoda) osztályába, az ízeltlábúak csoportjába tartoznak.
Elterjedés: Az ezerlábúak a sarkok kivételével minden kontinensen megtalálhatók. Kiválóan alkalmazkodtak a változatos élőhelyekhez, legyen az erdő, sztyeppe, szavanna, sivatag, mező vagy hegyvidéki környezet. Ezért nagyon fontos, hogy az állat beszerzése előtt kellőképpen tájékozódjunk annak származásáról, és igényeinek megfelelően rendezzük be a terráriumot.
Életmód: Szürkületkor és éjjel aktívak, nappal rejtőzködnek és megbújnak például üregekben, fák hasadékában, kövek, mohák vagy levelek alatt. A legtöbb ezerlábú képes a bőrén keresztül olyan anyagot kibocsájtani, mely emberek számára nyálkahártya irritáló hatású és égő, csípő érzést okozhat, vagy allergiás reakciót válthat ki, ezért fontos az állat érintése utáni szappanos kézmosás. Várható élettartam 8-10 év. 16-20 cm-re nő meg.
Táplálék: Az ezerlábúak mindenevők, de leginkább növényeket fogyasztanak. Lebontják a szerves hulladékokat (levelek, korhadó fa, gyümölcsök), így fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában. A terráriumban táplálékukat képzi a talaj, puha gyümölcsök és változatos zöldségek, például paradicsom, saláta, uborka, gomba, alma, körte, dinnye, banán, csonthéjasok, főtt krumpli, párolt répa és borsó. Fontos, hogy citrusféléket ne adjunk nekik. A növényeket mossuk meg a terráriumba helyezés előtt. A szükséges fehérjét elhullott rovarokkal biztosíthatjuk számukra, vagy adhatunk lemezes haltápot, megnedvesített kutya- vagy macska száraztápot, bogárzselét. Keverjünk a talajhoz apróra tört tojáshéjat, szépiacsontot vagy kalciumport az optimális kalciumbevitel miatt. Fontos, hogy elegendő mennyiségű korhadt fa és levél legyen a terráriumban, hiszen a természetben is nagyrészt ezzel táplálkoznak az ezerlábúak.
Szaporodás: A hímek leginkább arról ismerhetők fel, hogy 7. szelvényükön hiányoznak a lábak, mert párzószervvé alakultak. A nőstények a talajba lazán, vagy ürülékükhöz nagyon hasonlóan, a megemésztett növényi részekből képzett bevonattal rakják le petéiket. A kikelt lárvák rendszerint színtelenek, színűk minden vedlésnél egyre inkább előtűnik, emellett szelvényeik száma is gyarapszik.
Tartása: A terrárium nagysága a kifejlett állat méretével legyen arányos, hosszúságának háromszorosa és kétszerese felel meg a terrárium szélességének és mélységének. A terrárium magassága a tartott faj származásától függ, erdős, fás környezetet kedvelőknek magasabbra, míg a talajszint közelében élőknek alacsonyabb, de vastagabb talajréteggel ellátott terráriumra van szükségük. Erdős környezetet kedvelőnek biztosítsunk sok fa mászófelületet és parafa búvóhelyeket, talajlakóknak pedig vastagabb talajréteget, melyet fenyőkéreg darabokkal és lombréteggel borítsunk be. A cserjeszinten élőknek pedig legoptimálisabb a kettő keresztezése, megfelelő növényekkel, mohákkal és páfrányokkal. Fontos, hogy a talaj tápanyagban gazdag legyen. Használhatunk természetes, adalékmentes terráriumtalajt vagy földet; vagy korhadt levelek és keményfa törmelékének keverékét.
A talaj legyen elég magas ahhoz, hogy az állatok mélyen befúrhassák magukat a vedléshez. Világítás és melegítés általában nem szükséges, hiszen fénykerülők; a sötétebb helyen lévő terráriumot megvilágíthatjuk halogén izzóval vagy sima asztali lámpával. Szobahőmérséklet (20-25 °C) megfelelő számukra; a trópusi területekről származó állatok származásuk ellenére nem igényelnek magasabb hőmérsékletet. Fontos a megfelelő páratartalom (70-80%), de kerüljük a pangó vizet a terráriumban.
Forrás: en.wikipedia.org
